Világháborúk Múzeuma

Egy értékes gyűjtemény a Balaton déli partján

Aki a Somogy vármegyei Zamárdi településen jár, és érdekli a történelem, különösképpen az első- és második világháború időszaka, annak igen érdekes csemege lehet a 7-es főút mellett található Világháborúk Múzeuma. Alapítója, Tarr Péter zamárdi történelemtanár, aki már gyermekkora óta érdeklődik a téma iránt, és gyűjt mindenféle érdekes relikviát. Ez a szenvedély azonban nem öncélú. Azzal, hogy tárlatát létrehozta, lehetővé vált, hogy bárki megtekinthesse a kiállított tárgyakat, sőt történetükről is elmesél mindent az érdeklődő látogatóknak. Tavaly nyáron volt szerencsém meglátogatni a múzeumot. Számos fénykép és tárgyi emlék mutatta be az első és második világháború idejét. Fegyverek, egyenruhák, kiegészítők, táblák amerre a szem ellát. Érkezésemkor reménykedtem, hogy repüléssel kapcsolatos relikviákat is láthatok majd és nem is kellett csalódnom! Mindjárt a kiállító terembe belépve egy repülés-barát számára nagyon ismerős dolog vonzotta magára a tekintetet: egy Pratt&Whitney R-1830 csillagmotor! Ez az 1200 LE-s erőforrás egykoron egy B-24 Liberator bombázót emelt a levegőbe három másik társával együtt. Az amerikai gép 1945 februárjában hajtott végre kényszerleszállást Somogyegres és Bedegkér határában. Az eseményt a legénység túlélte. A hajtóművet a környékbeliek "valamire jó lesz" alapon leszerelték és magukkal vitték. A Liberator a 464. bombázó csoport 778. századához tartozott, beceneve "Ruthia the Raider"volt. A motorra Tarr Péter egy helybéli baromfiudvarban akadt rá. Előkerült a gép egyik oldalsó lemezborítása is, melyet egy silógödör lefedésére használtak. A bejárat fölé nézve újabb érdekességet szúrtam ki: egy ledobható póttatályt. Mint a kiállítás alapítójától megtudtam, egykoron egy amerikai P-38-as Lightning vadászgép alatt lógott. Szintén ennek a típusnak a pilótát védő hátpáncélja is megtekinthető kicsivel arrébb. Érdekes a kb. 20 fokos szögben meggörbült csövű 12,7 mm-es Browning fedélzeti géppuska, melyhez még befűzött lövedékek is tartoznak. De nem csak az amerikai légierőre utaló maradványok tekinthetők itt meg. A Liberator motorja mellett két meggörbült légcsavartoll hever, melyet távolról a bombázóhoz tartozónak véltem, de tévedtem. Azok ugyanis egy orosz Iljusin IL-2 Sturmovik csatarepülőgépé voltak. Hazánkban – főleg a háború utolsó szakaszában – elég sok ilyen gépet vetettek be. Szintén a szovjet légierő használta azt az amerikai gyártmányú B-25 Mitchell bombázót, melynek egyik légcsavarlapátja és szárnylemez borítása is kiállításra került a múzeumban. Ez utóbbi érdekessége, hogy látható rajta az amerikai felségjelzés egy darabja - a fehér csillag -, melyet az oroszok vörösre festettek át. A Lend-Lease kölcsönbérleti szerződés kereteiben ugyanis nyugati repülőgépeket – így B-25-öst is – kapott a Szovjetunió. Végül, de nem utolsó sorban a tengelyhatalmak repülőgépeinek tartozékait is megtekinthetjük a tárlaton. Helyet kapott ugyanis egy német Focke-Wulf FW-190 vadászgép légcsavartoll is (rajta még az eredeti zöld festés!), melyen mindössze felületi karcolások láthatók. Kissé megbújt, de az avatott szemnek azonnal feltűnik egy másik érdekes alkatrész: egy Messerschmitt Bf-109 vadászgép többrétegű üléspáncélja is. A vitrinekben pedig több orosz és angolszász repülőgép műszerét láthatjuk, rajtuk még 80 év távlatából is jól kivehető az eredeti skála beosztás.
Összességében elmondható, hogy a Világháborúk Múzeuma érdekes célpontja lehet balatoni kirándulásunknak, különösen ha bővíteni szeretnénk történelmi ismereteinket, vagy csak megtekintenénk múltunk egy szeletének tárgyi emlékeit. 

Szöveg és fotó: a szerző
Hálás köszönet Tarr Péternek, akinek segítsége nélkül ez a cikk nem születhetett volna meg!