Repülő furcsaságok- II. rész

A sugárhajtású permetező repülőgép...

Az 1970-es években a szovjet vezetés felvetette, hogy a nagy kiterjedésű művelt földterületeik légi vegyszerezésére kifejleszthetnének a mérnökök egy megbízható, nagy hatótávolságú mezőgazdasági repülőgépet, mely teljesítményében felülmúlná az Antonov An-2-est. A feladatot a lengyel WSK PZL-Mielec gyárnak adták ki, ahol a Kazimiers Gocila és Riamir Izmailov mérnökök által vezetett gárda hozzá is látott a tervezéshez. Az elképzelésük egy sugárhajtóművel ellátott kétfedelű, nagy teherbírású repülőgép megalkotása volt. Miután a tervek elkészültek, meg kellett bizonyosodni arról, hogy a koncepció a valóságban is működik, ezért egy An-2-es átalakításával létrehozták a Lala-1 ("Latajcaje Laboratorium-1" = Repülő Laboratórium-1) elnevezésű kísérleti gépet. A hagyományos kialakítású szerkezet törzsének hátsó részét levágták és egy AI-25 sugárhajtóművet szereltek rá, valamint megemelt kettős vezérsíkkal látták el. A dugattyús motort az orr-részben meghagyták. 1972-ben megkezdődtek a repülési próbák, melyek eredményei alapján folytatták a tervezési munkálatokat. Egy évvel később elkészült az M-15 típusjelzésű repülőgép, melynek formája a mai napi egyedinek számít. A pilóta a jó kilátást biztostó orrban foglal helyet, mögötte kialakítottak egy fülkét két szerelő számára. Az AI-25 gázturbinát a törzs tetejére építették. Az alsó és a felső szárny között kialakított oszlopok foglalták magukban a vegyszertartályt, de merevítő dúcokkal is biztosították a stabilitást. A felső szárnyakhoz csatlakoztak a faroktartó gerendák, melyek végén kapott helyet a két nagyméretű függőleges vezérsík, közöttük pedig a vízszintes. A hárompontos kerekes futóműveket nem lehetett behúzni. 1974-ben elkészült a második prototípus is és a két géppel számos tesztrepülést végeztek vegyszerrel és anélkül. A szovjet vezetés kezdetben annyira meg volt elégedve az M-15-össel kapcsolatos beszámolókkal, hogy 3000 példányt szándékoztak megrendelni. 1976-ban elindították a gép sorozatgyártását és még ebben az évben bemutatták a párizsi légi szalonon. Itt kapta a nem túl hízelgő Belfegor becenevet, enyhén szólva is különleges formája és hatalmas zajjal járó gázturbinája miatt (a Belfegor egy ókori démon neve). Időközben azonban előjöttek a gyakorlati alkalmazás árnyoldalai is. A sugárhajtómű abban a sebességtartományban (kb. 150 km/h), amiben vegyszerszórás közben repül a gép, nagyon gazdaságtalan. Az óriási kerozinfogyasztás még az oroszoknak is szembeötlött (pedig akkoriban nem ez volt ott főszempont egy repülőszerkezet alkalmasságát illetően). Végül a sorozatgyártást 1981-ben 175 példány előállítását követően leállították. Manapság már csak néhány Belfegor látható múzeumokban.

Hazánkban ugyan nem teljesített szolgálatot a típus, mégis sokáig volt idehaza is egy ilyen repülőgép. Az 1980-as években Ukrajnából érkezett a budaörsi repülőtérre, hogy bemutatót tartsanak vele. Arról nincs megbízható információ, hogy repült-e egyáltalán Magyarországon (valószínűleg nem), de jó néhány éven át állt a reptéren, ezalatt a hajtóművet és a használható berendezéseket a lengyelek kiszerelték belőle. A rendszerváltás után Farkashegyre, majd Csepelre vitték a hányattatott sorsú furcsaságot. 1998-tól 2003-ig a szolnoki repülőmúzeumban láthatták az érdeklődők az addigra meglehetősen ütött-kopottá vált Belfegort. Ezután ismét költöztették, ezúttal a szandaszőlősi repülőtér szélére, a 4-es főút mellé. Ekkoriban valamelyest renoválták és egy nagy méretű fémállványon helyezték el. Az autósok így már messziről láthatták a nem mindennapi kinézetű repülőgépet. De még itt sem értek véget az M-15-ös kalandjai. 2014 tavaszán levették állványáról és szétszerelték, majd teherautóval a karkkói múzeumba vitték. A Belfegor tehát 34 év után hazatért. A lengyelektől cserébe a Goldtimer Alapítvány egy csillagmotort kapott, hogy továbbra is tudják üzemeltetni az általuk felújított Li-2 repülőgépet.

M-15 műszaki adatai:

Hajtómű: 1 db Ivcsenko-Progresz AI-25 gázturbina (14,7 KN)
Személyzet: 1 pilóta + esetlegesen 2 szerelő
Hossz: 12,72 m
Magasság: 5,34 m
Felső szárny fesztávolsága: 22,33 m
Legnagyobb sebesség: 200 km/h
Hatótáv: 400 km
Szállítható vegyszer mennyiség: 2200 kg száraz-, 2900 L folyékony vegyszer

Szöveg, grafika, fotó: László Tamás (blog-szerző)
  (A képen a szerző makettje látható)