Nálunk nem aratott nagy sikert...

A MIL Mi-4 helikopter bemutatása

A Mihail L. Mil vezette szovjet tervezőiroda 1951-ben kezdte el tervezni a Mi-4-es helikoptert, mert ekkorra már rendelkezésre álltak a korábbi Mi-1-el szerzett tapasztalataik a helikoptergyártás terén. Ez a gép azonban nagyobb volt, mint az előd, és úgy tervezték, hogy legalább 10-14 felszerelt katonát, vagy akár egy kisebb rohamlöveget is szállíthasson rakterében. Első felszállására 1952 június 3-án került sor, többszöri késleltetést követően, aminek oka a rotorlapátokon kialakuló káros rezgések megjelenése volt. Ezután az év végéig folytak a berepülések, majd a csapatpróbák. A gép kialakítása még manapság is különlegesnek számít (csak az amerikai "ellenpárját", a Sikorsky S-55-öst tervezték hasonlóra). A nagy méretű csillagmotor a gép orrába került, mögötte alakították ki a rakteret, a törzs hátulján pedig két oldalra kinyitható raktérajtó biztosította a nagy méretű szállítmányok berakódását. A pilóták a tehertér felett foglaltak helyet. A Tusinói repülőnapon már a nagyközönség is láthatta a Mi-4-est, mely a következő évben szolgálatba is állt. A hadsereg hamar használatba vette katonák és nehézfegyverzet szállítására (a későbbiekben néhány példányt rakétákkal is felszereltek). Eleinte számos gond adódott a típussal (motor-túlmelegedés, forgószárny fáradásos törései), nem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban a helikopter-technika még koránt sem volt olyan előrehaladott, mint napjainkban. A legtöbb problémát azonban lassacskán sikerült elhárítani. Nagy előrelépés volt megbízhatóság terén, amikor az addig nagy részben fából készült rotorlapátokat fémépítésűekre cserélték, megnövelve ezzel szilárdságukat és élettartamukat. A fejlesztés során kialakították a gép polgári változatát (Mi-4P), mely belső kárpittal, nagyobb oldalsó ablakokkal és 11 fő szállítására alkalmas ülésekkel volt ellátva. Ezeket főleg az Aeroflot légi vállalat üzemeltette. A mezőgazdaságban a Mi-4S helikoptert használták, melynek rakterébe egy 1600 literes vegyszertartályt építettek és permet/műtrágya kijuttatására szolgáló szóró berendezéssel látták el. Néhány VIP változat is készült bőrülésekkel, fedélzeti mosdóval, zajcsökkentő kárpittal. A katonai változatok közül néhányat felszereltek aknatelepítő, vagy tengeralattjáró-vadász feladatkör ellátásához szükséges berendezésekkel. A külföldi vevők között szerepelt India, Afganisztán, Lengyelország, Albánia, az egykori NDK, Vietnám és Kína is. Ez utóbbi Z-5 típusjelzéssel licenc alapján gyártotta is. Az 1960-as évek végén megjelenő gázturbinás Mi-8-as aztán lassan felváltotta a Mi-4-eseket a keleti blokk és szövetségesei légierejében. Albánia azonban még a 2000-es évek elején is üzemeltetett néhány kínai gyártású Z-5-öst légierejében!
Hazánkban az 1950-es évek közepén merült fel az akkori Magyar Néphadsereg vezetőiben, hogy helikoptereket is lehetne bevetni a légierő kötelékében. Az ezt követő tárgyalások során a magyar és az orosz fél megegyezett 4 db Mi-4-es helikopter hazai alkalmazásáról. A Lvovban (ma Lemberg) megtekintett gépek közül azonban csak kettő volt üzemképes, így ezeket repülték át az orosz pilóták Ferihegyre, majd onnan a budaörsi repülőtérre. A légi és földi személyzetkezdetben vonakodott az új technikától. A kiképzésre kijelölt katonákat szovjet oktató-gárda oktatta Budaörsön. 1956 elejétől már önállóan folytatták a repülési gyakorlatokat a magyar személyzetek. A forradalom idején egy rövid ideig a csillagos felségjelzést a magyar nemzeti lobogó színeire festették át. Ekkoriban a Mi-4-esekkel étel-lőszer szállítást, valamint röpcédula-szórást végeztek. Bár a harcok során nem sérültek meg, egy évvel később előbb az egyik, majd a másik gép is lezuhant. 1957 október 28-án, ejtőernyős ugratás során a 27-es oldalszámú helikopter fa-szerkezetű rotorlapátjából egy darab kiszakadt, melynek következtében a Mi-4-es irányíthatatlanul a földnek csapódott, egy fő halálát okozva. Nem sokkal később, 1958. február 8-án felszállást követően a 28-as oldalszámú gép rotorja is meghibásodott (kiszakadt az egyik lapát) és a forgószárnyas vissza esett a talajra és kigyulladt. Ez esetben is egy fő életét vesztette, a legénység többi tagja súlyosan megsérült. Egy üzemen kívüli Mi-4-es még maradt Kecskeméten (ez nem kapott magyar számozást), de mivel a pilóták a rossz tapasztalatok miatt kerülték a típust, így azt a magyar vezérkar 1961-ben felajánlotta a Lengyel Néphadsereg számára, Lim-2 (Mig-15) vadászgépért cserébe. A gép tehát nálunk nem futott be fényes karriert. (A szintén 1961-ben érkezett Mil Mi-1 könnyű helikopterek már gyorsan elterjedtek a Magyar Néphadseregben és ez már kedvelt típus lett a pilóták körében.) Több külföldi múzeumban megtalálhatjuk a Mi-4-es kiállított példányait, és Magyarországon is megtekinthető egy a szolnoki RepTár-ban, ami az egykori '56-os forradalmi festésváltozatot viseli. A szépen restaurált 27-es oldalszámú helikopter egykor az NDK légierejében repült (hazánkban nem üzemeltették). Oroszországban pedig néhány éve újítottak fel egyet repülőképes állapotúra, mellyel a legutóbbi videók szerint már földi próbákat végeznek.

MI-4 műszaki adatai:

Személyzet: 2 pilóta + 11 utas, vagy 14 felszerelt katona
Hajtómű: 1 db Svecov ASh-82V 14 hengeres csillagmotor (1680 LE)
Hossz: 25,02 m
Magasság: 4,40 m
Rotor átmérője: 21,00 m
Üres tömeg: 5100 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 7550 kg
Legnagyobb sebesség: 185 km/h
Szolg.csúcsmagasság: 5500 m
Hatótáv: 500 km

NATO kódneve: "Hound"

Szöveg , grafika és fotó: a szerző
A fotók a szolnoki RepTárban készültek. Köszönet az ott dolgozók hozzájárulásáért!