Majdnem sikerült...

A WM-23 "Ezüst Nyíl" rövid pályafutása

A második világháború előestéjén úgy tűnt, megvalósulhat sok magyar mérnök álma: hazánknak saját tervezésű és gyártású modern vadászrepülőgépe lehet.
A Honvédelmi Minisztérium 1939 nyarán szorgalmazta egy együléses, alsószárnyas, behúzható futóművel ellátott vadászgép megalkotását, mely felválthatná a kétfedeles olasz CSR-32 és CSR-42 típusokat. Samu Béla és tervezőcsoportja a Weiss Manfréd Repülőgép – és Motorgyárban azonnal hozzálátott az elméleti számításokhoz. A munkálatok gyorsan haladtak, így a WM-23-as típusjelű prototípus 1940 decemberére elkészült és megkezdődhettek a motorpróbák a gyár udvarán. A gép ezüstszürke alapszíne miatt kapta az "Ezüst nyíl" becenevet. Egy hónappal később felfestették rá a szabványos tereptarka festést és a hadi jelzéseket, mely már valóban katonai jelleget kölcsönzött a gépnek. A földi próbák befejezését követően szétszerelt állapotban átszállították a szombathelyi repülőtérre, ahol megkezdődtek a berepülések. Másfél hónappal később ismét Csepelen végezték a teszteket. A berepülőpilóták összességében elégedettek voltak a repülési jellemzőkkel, az irányíthatósággal és a kényelemmel, azonban bizonyos sebesség felett vibráció lépett fel minden alkalommal. A mérnökök a súlypont áthelyezésével és a törzs kisebb átalakításával igyekeztek a problémát megszüntetni, de 330 km/h sebesség felett továbbra is megjelent a káros rezgés. A tervezőirodában közben kidolgozták az előzetes terveket egy felderítő, egy gyakorló és egy DB-605 soros motorral ellátott változat kifejlesztésére is. 1942. április 21-én egy nagy sebességű repülés során az ismételten fellépő rezonancia hatására hirtelen leszakadt a jobb oldali csűrőlap és a WM-23 irányíthatatlanná vált. Boskovics Sándor százados, a Repülő Kísérleti Intézet berepülőpilótája az utolsó pillanatban el tudta hagyni a gépet és ejtőernyővel szerencsésen földet ért. Az egyetlen prototípus a becsapódás során megsemmisült. Ezt követően a hadvezetés érdeklődése alább hagyott. Az "Ezüst nyíl" fejlesztési munkálatai az időközben beérkező Re.2000 és Bf-109 gépek megjelenésével leálltak. 

Szöveg és grafika: László Tamás (blog-szerző)

A WM-23 műszaki adatai:

Hajtómű: 1 db Weiss-Manfréd K-14B 9 hengeres
csillagmotor (1030 Le)           
Szárny fesztáv.: 9, 6 m
Magasság: 3,3 m
Hossz: 9,12 m
Légcsavar: WM (3,2 m átm) ,
később kísérletileg: Piaggio, és VDM légcsavar

Legnagyobb sebesség (5000 m-en): 
Üres tömeg: 2200 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 2600 kg
Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es géppuska az orrban
                      2 db 8 mm-e géppuska a szárnyakban
                      20 kg bomba teher