"Ezüst sirályok" a Balaton felett...

 Junkers F-13-as hidroplánok, mint turisztikai attrakciók az 1920-as években

Az első világháború során már gyakran érkeztek katonai repülőcsónakok a Balatonra, amikor is a monarchia olasz frontra induló gépei pihenő és üzemanyag/lőszer feltöltés céljából beiktattak egy leszállást Keszthelyen. Amikor a harcok véget értek, a Trianoni békeszerződés értelmében mindenféle repülés tiltott volt hazánkban 1922 novemberéig. Azonban amint a szigorú szabályozást feloldották, megindult a repülőélet újjászervezése és nemsokára beköszöntött a "hidroplánok aranykora" is . 1922 november 19-én megalakult az első repülési vállalat, a Magyar Légiforgalmi Rt., majd nem egészen két hónappal később az Aeroexpress Rt. Ez utóbbi cég cikkünk főszereplője, melyet Jankovich-Bésán Endre gróf, országgyűlési képviselő alapított, állami védnökség alatt. A tagok választása a Junkers vállalat akkoriban nagyon korszerűnek számító F-13-as repülőgépére esett. (Az egymotoros, fémépítésű, hullámlemez borítású gép nem volt ismeretlen Magyarországon, mivel az előző évben egy ilyennel érkezett Svájcból Dénesfára IV.Károly, hogy puccsot hajtson végre és átvegye a hatalmat. A gépeltérítés ugyan sikerült, de a terv további része nem. A budaörsi csata után Károlyt száműzték Madeira szigetére, az F-13-ast pedig lefoglalták és később a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe került).
Az első hidroplán 1922 december 22-én érkezett hazánkba Wilhelm Zimmermann pilótával a fedélzeten (ő vezette a fentebb említett királypuccs során az eltérített gépet). Ezt követte nemsokára a többi öt Junkers. A gépek lajstromjele: H-MACA, H-MACB, H-MACC, H-MACD, H-MACE, H-MACF. Az akkori külpolitikai helyzet nem tette lehetővé a szomszédos országok felé tervezett útvonalakat, ezért az Aeroexpress Rt. engedélyt kapott, hogy a Duna és a Balaton vizéről üzemeltethesse légijárműveit. A gépeket a feladatnak megfelelően kerekes futómű helyett úszótalpakkal látták el. 1923 tavaszán megindultak a sétarepülések a főváros felett. Az újdonság tömegeket vonzott annak idején a Dunapartra. Nem mindennapi látvány volt a híd alatt sebességet gyűjtő, majd feszálló Junkers. A nagyközönség hamarosan már csak "Ezüst sirályként" emlegette a repülőgépeket, melyekkel 4-5 utast tudtak szállítani az akkori időkhöz képest extra kényelemmel (zárt kabin, fonott, párnázott ülések). 5000 koronáért – két elsőosztályú vonatjegy áráért – bárki megnézhette Budapestet felülről. 1923 júniusában már Bécsbe is szállítottak utasokat menetrendszerűen a Magyar Légiforgalmi Rt. Fokker gépeivel egyetemben. A nyár folyamán a vállalat kitalálta, hogy az akkoriban éledő balatoni túrizmust is be lehetne vonni az Aeroexpress tevékenységei közé. A repülőgép reggel elindult Budapestről Siófokra, ahol 40 perccel később kiszálltak a nyaralni vágyó utasok, majd a géppel sétarepüléseket végeztek, majd késő délután indultak vissza a fővárosba. Ezek az oda-vissza utak 80 000 koronába kerültek. Az első légitaxi június 29-én érkezett meg a Balatonra. Balatonalmádi, Balatonfüred és Balatonföldvár között is szállították a Junkersekkel a vállalkozó szellemű nyaralókat. A kikötők pénztáraiban lehetett megvenni a jegyeket, melyet a nap folyamán felhasználhattak. Az állam a támogatásért cserébe kötelezte a vállalatot, hogy évente legalább 70 napig üzemeltesse a balatoni járatokat. 1924 nyarán már teljesen megszokott látvány volt a Balaton felett repülő hidroplán és a pesti elit egyre nagyobb számban vette igénybe a gépmadarakat nyaralásához.
Azonban ekkor már gyülekeztek a viharfelhők az Aeroexpress horizontján… Bármilyen népszerű is volt a turisták körében a vállalat, mégis egyre gazdaságtalanabbá vált a fenntartása. Mivel továbbra sem tudta bővíteni külföldi útvonalait (sőt egy idő után már a Budapest-Bécs-Budapest járatot sem tudták megtartani), és a gazdaságpolitikai helyzet sem kedvezett, a részvénytársaság lassan, de biztosan a csőd felé lavírozott. 1926-ra teljesen megszűntek a repülések, és az ígéretesnek induló Aeroexpress lassan öröklétre szenderült. A gépeket visszavitték Németországba, a dolgozókat elbocsátották. Mindennek ellenére a cégbíróság csak 1937-ben szüntette meg véglegesen a 10 éve már csak papíron létező vállalatot, melynél egykor olyan kiváló pilóták repültek, mint Endresz György a későbbi óceánrepülő, vagy Bánhidi Antal, a Gerle repülőgépek tervezője.