Egy agresszív "szarvastehén"

                                                                 A Mi-24 helikopter bemutatása

A Mi-24-es helikopter története az 1960-as évek közepére nyúlik vissza, amikor a szovjet MIL tervezőiroda mérnökei hozzá láttak egy korszerű harcihelikopter megalkotásához. Néhány szerkezeti megoldást (forgószárnyak, erőátvitel, hajtómű, farokrotor) a már meglévő Mi-8-as típusból vettek át, így a tervezési fázis lényegesen lerövidült. A helikopter különlegességét az adta, hogy nem csak támadó feladatokra, hanem csapatszállításra is lehetett alkalmazni. Az akkor még V-24 típusjelű prototípussal 1969 szeptemberében kezdték meg a próberepüléseket. A gép ígéretesnek tűnt, ám az elkövetkezendő hónapok során számos módosítást kellett eszközölni a sárkányszerkezetén. A nagyméretű, üvegezett kabinban a pilóta és a fegyveroperátor egymás mellett kapott helyet, a pilótafülke mögötti térben 8 felszerelt katonát, vagy 680 kg terhet lehetett szállítani. A törzs két oldalán egy egy segédszárnyra lehetett a nehézfegyverzetet (bombák, rakétablokkok, gépágyú-konténer) felszerelni. A gép futóművei légellenállás csökkentése érdekében behúzhatóra készültek. A későbbi módosítások során a helikopter orrába egy mozgatható 12,7 mm-es géppuskát építettek, és a szárnyak negatív V-állást kaptak. 1972-től megindult a sorozatgyártás, már MI-24A típusjelzéssel. A szovjet légierőn kívül néhány afrikai ország is vásárolt a típusból és használta is őket a helyi konfliktusok során. A nyugat a "Hind" (Szarvatehén) kódnévvel illette a helikoptert.
1975-ben jelent meg a "D" változat, mely megjelenésében nagyon különbözött elődjétől. A pilóta és a fegyveroperátor már egymás mögött foglalt helyet (fegyverkezelő elöl, mögötte és valamivel feljebb pedig a helikoptervezető), az orr-részbe egy négycsövű JakB-12,7 géppuskát építettek. A helikopter felülmúlta a várakozásokat, így még abban az évben megkezdték a harcászati próbákat és a sorozatgyártást. Legnagyobb számban az 1980-as években került bevetésre az afganisztáni háború során. Az ellenséges Mudzsahedek sokáig rettegték a típust, azonban a háború második felében már frissen beszerzett vállról indítható rakétáikkal számos Mi-24-est harcképtelenné tudtak tenni.
A gép továbbfejlesztése lett a V-változat, mely már Sturm rakétákat is vihetett magával, valamint a P-verzió, amely törzsének jobb oldalára egy mereven rögzített kétcsövű GS-30K gépágyú került.
A típus exportra szánt változatai a MI-25 típusjelzést kapták. Az 1990-es évek végén az orosz mérnökök hozzá láttak a helikopter "ráncfelvarrásához", így született meg a MI-35M (a Mi-24VM export változata). A gép megkapta a MI-28-as harcihelikopter fő rotorját és X-formájú farokrotorját. A műszerezettségét modernizálták, kisebb szárnyakkal és rögzített futóművekkel látták el. 2005-től beindult a típus sorozatgyártása.
1977-ben a Magyar Néphadseregben döntés született a Mi-24-es helikopter hadrendbe állításáról. Az első négy gép 1978 júliusában érkezett meg Szentkirályszabadjára, majd 1980-ban ezeket követte még 16 példány és 5 évvel később újabb 20 darab. A helikopterekkel ezután számos hadgyakorlaton és légibemutatón vett részt a hadsereg. 1995-ben az egykori NDK-tól "örököltünk" 20 darab Mi-24-est. A 2000-es évekre egyre több helikopter naptári üzemideje járt le, így azokat selejtezni kellett. 2017-ben nyolc MI-24-est Oroszországba küldtek nagyjavításra, melyek két évvel később érkeztek vissza. A gépeket jelentősen modernizálták: új navigációs rendszereket, éjjellátó berendezést és egyszínű sötét szürke festést kaptak. Bár két új típussal is bővült a hadsereg helikopter-állománya a közelmúltban (H-145M, H-225M), a magyar Hind-ok még valószínűleg néhány évig üzemelhetnek.

Szöveg és kép: László Tamás (blog- szerző)
A képek közzétételét a szolnoki RepTár szakmai gárdája hagyta jóvá, köszönet érte!

A Mi-24D műszaki adatai: