Cessna a Vörös téren
Mathias Rust történelmi repülése
A hidegháború idején igen nagy kockázatvállalásról tett tanúságot az, aki véletlen, vagy provokációs célból megsértette a másik fél légterét. Mind a NATO tagállamok, mind a Varsói Szerződés országai árgus szemmel figyelték a repülőgépeket, és a legkisebb gyanú esetén is riasztották a légvédelmet. Ilyen körülmények között vállalkozott egy 19 éves nyugatnémet diák arra, hogy nem csak hogy berepül az akkori Szovjetunió légterébe, hanem még le is száll a főváros turisták által leginkább látogatott részén, a Vörös téren. Mathias Rust úgy vélte, hogy valamit tennie kell, hogy a világ valahogyan kilábaljon a hidegháború kölcsönös atomcsapásokkal fenyegető légköréből. 1987 májusában kibérelt egy Cessna 172-est, aminek hátsó üléseit kiszerelte, hogy extra üzemanyagtartályt szerelhessen a helyükre. Bár még csak alig ötven repült órája volt, úgy vélte, hogy kellő navigációs felkészültséggel elérheti célját, a Szovjetuniót. Behatóan memorizálta azon országok térképét, amelyeken át fog haladni. Május 13-án aztán Uetersen repülőteréről elindult a nagy útra. Az első szakasz a Feröer-szigeteken át az izlandi Reykjavikig tartott. Itt Rust megpihent néhány napig, majd folytatta repülését Norvégián, Svédországon keresztül a finnországi Helsinkibe. Ekkor ismét áttanulmányozta a Szovjetunió térképét, ellenőrizte útvonaltervét, majd felszállt. A légi irányításnak Stockholmot adta meg úti céljául, de a valóságban kelet felé fordította a gépet, alacsonyra ereszkedett és kikapcsolta a rádió-és válaszjeladó berendezéseket. A légügyi hatóságok úgy vélték, hogy a Cessna lezuhant, vagy kényszerleszállást hajtott végre, ezért azonnal riasztották a mentőalakulatokat. Eközben Rust Észtország felett belépett a szovjet légtérbe. Ekkor kezdődött akciója legveszélyesebb szakasza. A katonai lokátorok hamar befogták a gépet, és a légvédelmi alakulatokat is készültségbe helyezték. Mivel a rádióhívásokra nem válaszolt, felküldtek két vadászgépet, hogy azonosítsák a behatolót. A vadászpilóták tévesen orosz Jak-12-es futárgépnek vélték a Cessnát (messziről a sziluettje hasonlíthatott is, hiszen az a típus is felsőszárnyas), így nem kezdték meg a földre kényszerítését.
Rust gépe (a szerző makettje)
A légvédelmi parancsnokokban az is felmerülhetett, hogy ha valóban szovjet gépet lőnek le, abból hatalmas belpolitikai botrány lehet, ezért is nem avatkoztak közbe. A fiatalember óriási szerencséjére zavartalanul folytathatta útját, és este 7 óra környékén elérte Moszkvát. Rövid keresgélés után megpillantotta a Vörös teret. Először egy alacsony áthúzással próbálta jelezni a lent sétáló megdöbbent turistáknak leszállási szándékát. Aztán úgy határozott, hogy a tér melletti Bolsoj Moszkvoreckij hídon teszi le a Cessnát. Megint csak nagy szerencséje volt, mert aznap javítási munkálatok miatt a trolibuszok légvezetékeit leszerelték, így viszonylag akadálymentesen földet tudott érni. A hídról a Vörös térre gurult és a Vaszelij Blazsennij-székesegyház közelében leparkolt gépével. Látogatók százai sereglettek azonnal a váratlan látogató köré, aki szóba elegyedett velük, sőt még autogramokat is osztogatott. Néhány óra múlva a KGB emberei letartóztatták, majd a Lefortovói börtönbe zárták. Bár perében először minél súlyosabb büntetést kértek a fiatalemberre, végül az enyhülés politikájának szellemében mindössze 14 hónapot kellett a rácsok mögött töltenie, utána visszatérhetett hazájába. Ha ez a repülés néhány évvel korábban történik meg minden bizonnyal komolyabb következményei lettek volna. A híres Cessna jelenleg a berlini Deutsches Technikmuseum-ban látható.
Szöveg, fotó, grafika: a szerző