Bánja Kánya...!

                                                           A Rubik R-18 repülőgép története

A repülőgépet Rubik Ernő 1943-ban kezdte tervezni, mivel a repülőszervezeteknél felmerült az igény egy egyszerű szerkezetű, rövid fel- és leszálló tulajdonságokkal rendelkező futár-és vontató repülőgépre. Amikor a világháború már Magyarország területét is elérte, a munkálatok félbeszakadtak és csak  1946-ban folytatódtak. Az első prototípus (HA-RUA) két évvel később emelkedett a levegőbe. A repülőgép teljesítette az elvárt paramétereket és hamarosan a légierő szolgálatába állt. 1949-ben már vitorlázó-vontatásra használták a sportrepülők. A későbbiek során még nyolc példányt építettek (HA-RUB…HA-RUI), melyeken a prototípussal szerzett tapasztalatok alapján néhány módosítást eszközöltek. Az 1950-es években megszületett a gondolat néhány repülőbarát körében, hogy a gépet a nyugat számára is meg lehetne mutatni Párizsban, azonban ezt az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé. A baráti Lengyelországba azonban kivitték, hogy vitorlázó vontatást végezzenek vele. Az ottani pilóták is kipróbálhatták a gépet és elismerőleg nyilatkoztak repülési tulajdonságairól. Az első Kányákat még soros Walter Major I (130 LE) és Walter Minor 6 –III (160 LE) motorokkal látták el, később a nagyobb megbízhatóság érdekében M-11D csillagmotort kapott néhány gép. Volt olyan példány, melyet szélkerék által hajtott vontatókötél-behúzó mechanizmussal szereltek fel, ami a vitorlázógép leoldása után visszacsévélte a kötelet a gép hátsó részébe. A törzs kialakítása három személy elhelyezését tette lehetővé a kabinban, de a későbbi változatok esetében a hátsó ülést kiszerelték és egy 120L-es benzintartályt építettek. Szintén a politika akkori alakulása gátolta, hogy a Kányákat nagyobb sorozatban gyártsák (a szovjet típusok kerültek előtérbe a sportrepülés terén), pedig Rubik Ernőéknek egy valóban nagyon jó repülési tulajdonságokkal rendelkező gépet sikerült alkotniuk, főleg azután, hogy az erőforrás-problémák is elhárultak.

Kettő R-18-as maradt meg az utókor számára, az egyik a Közlekedési Múzeumban volt kiállítva a közelmúltig (2023-ban még egy raktárban várja sorsa jobbra fordulását), a másik pedig repülőképes állapotban Budaörsön állomásozik és rendszeresen bemutató- és sétarepüléseket tartanak vele a Goldtimer Alapítvány szakemberei 2012 óta.  

Szöveg és kép: a szerző

R-18 műszaki adatai: