Az örökifjú indián
Az AH-64 Apache helikopter bemutatása

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Apache a világ talán
legismertebb harci helikoptere, köszönhetően nem csak kiváló teljesítményének,
hanem jó PR-jának és médiamegjelenéseinek. Tény, hogy kategóriájában kevés
forgószárnyas veheti fel vele a versenyt. A harctéri tapasztalatok alapján
folyamatosan továbbfejlesztett gép még a 21. században is meghatározó tényező
jó néhány ország légierejében.
Az 1970-es évek elején az amerikai szárazföldi hadsereg úgy vélte ideje
kidolgozni a nagy sikerű Bell AH-1 Cobra támadó helikopter modernebb, nagyobb
teljesítményű utódját. A korábban magas fejlesztési költségek miatt elbukott
AH-56 típushoz hasonló gépet képzeltek el, azonban egyszerűbb kialakítással. Az
1972-ben meghirdetett AAH (Advanced Attack Helicopter) programra öt gyártó
jelentkezett, de az utolsó fordulóra csak a Bell YAH-63-as és a Hughes
YAH-64-es modellje maradt versenyben. Végül a hadsereg az utóbbi mellett tette
le a voksát. Az YAH-64 1975 szeptember 30-án emelkedett először a levegőbe. A
kéthajtóműves, négylapátos fő és farokrotorral felszerelt robosztus gép már a
próbarepülések során kedvező teljesítményt mutatott. Ahogy sok amerikai
helikoptert, így ezt a típust is egy indián törzsről nevezték el, így kapta az
Apache (Apacs) becenevet. 1981-ben a három darab előszériás példányt a hadsereg
csapatpróbára bocsájtotta, hogy harci teljesítményét is értékelni tudják. Két
évvel később megkezdődött az AH-64A sorozatgyártása. 1984-ben a Hughes
beleolvadt a Mc Donnell Douglas konszernbe, de a gyártás és a fejlesztés
változatlanul folytatódott tovább. A gépet időközben erősebb hajtóművekkel,
kompozit rotorlapátokkal és fejlett elektronikai rendszerekkel látták el. Az
1980-as évek végén a mérnökök fejlettönálló tűzvezérlőrendszerrel látták el a
helikoptert és műszerezettségét, fegyverzetét is modernizálták. Így született
meg az AH-64D Apache Longbow, melynek leg jellegzetesebb ismertető jegye a
rotor tetején látható AN/APG-78 lokátor burkolata. A helikopter 1992
áprilisában repült először és öt évvel később már sorozatban gyártották. Ez idő
alatt több, mint 200 AH-64A-t alakítottak át D-változatra. 1997-ben a gép
gyártását a Boeing defense, Space and Security vállalat vette át.
Az Apache első harctéri bemutatkozására 1989-ben került sor, a panamai invázió
során. Nagyobb számban pedig amikor a "Sivaragi Vihar" hadművelet során a kuvaiti
erők támogatására Ah-64-eseket is bevetettek az iraki erők ellen. Az
Öbölháborús tapasztalatok megmutatták a gép erősségeit-gyengeségeit, ami a
további fejlesztések alapját képezte. A délszláv válság során is kivették a részüket
a harcokból a gépek az 1990-es évek közepén. Kaposújlaki ideiglenes bázisukról
hajtották végre felderítő/támadó bevetéseiket a szerb erők ellen. Ez idő tájt a
szerzőnek is alkalma nyílt megtekinteni több példányt is "teljes harci
díszben". (2021 nyarán egy fél napig ismét meglátogatták a kaposújlaki
repülőteret az Apache-k, egy hadgyakorlat keretében, ekkor készültek a cikk
képei.)
2001-ben Afganisztánban és két évvel később Irakban ismét fontos szerepet
kaptak az AH-64-esek a páncélosok elleni harcban, feltételezett terrorista
állások felszámolásában és az ellenséges hadi infrastruktúra megsemmisítésében.
A bevetések során számos Apache kapott súlyos vagy kevésbé veszélyes találatot
kézifegyverektől vagy orosz gyártmányú vállról indítható rakétáktól. A
veszteségek a harci taktikák
újragondolását követelték az amerikai hadvezetés részéről.
2012-ben jelent meg a legutóbbi változat az AH-64E Apache Guardian (korábban
AH-64D BlockIII megnevezéssel), mely elődjénél nagyobb teljesítménnyel és
hatótávval rendelkezik és elektronikai rendszereit, forgószárnyait is a 21. század
igényeihez módosították. Az új helikopter képes ember nélküli légi eszközökkel
(UAV) együtt tevékenykedni a harctér felett, módosított futóművei révén nagyobb
a túlélőképessége egy esetleges kényszerleszállás esetén. Az Apache Guardian-t
még jó 10-15 évig rendszerben kívánja tartani az amerikai hadsereg.
A Boeing már néhány éve dolgozik a típuscsalád további fejlesztésén és a közel
jövőben elkezdődhet az AH-64F változat tervezése az FVL (Future Vertical Lift)
program keretén belül. A kissé futurisztikus kinézetű helikopter
tolólégcsavarral, behúzható futóművekkel, nagy teljesítményű hajtóművekkel és
fejlett fegyverrendszerrel, valamint modern műszerezettséggel fog rendelkezni.
AH-64D műszaki adatai:
Személyzet: 1 pilóta + 1 fegyveroperátor
Hajtómű: 2db General Electric T700-GE-701C gázturbina (2x1890 LE)
Főrotor átmérője: 14,6 m
Törzs hossza: 15 m
Magasság: 4,9 m
Üres tömeg: 5300 kg
Max. felszálló tömeg: 9500 kg
Legnagyobb sebesség: 265 km/h
Hatótávolság: 407 km
Szolg. csúcsmagasság: 5900 m
Fegyverzet:
- 1 db 30 mm-es M230 gépágyú
az orr-rész alatt
- max. 16 db AGM114 Hellfire levegő-föld
rakéta
- max. 76 db Hydra 70 v.
CRV7v. APKWS 70 mm-es nem irányítható rakéta
- 4 db AIM-92
Stinger v. AGM-65 Maverick légiharc rakéta
Szöveg, fotó: László Tamás (blog-szerző)

