Akit sohasem tudtak lelőni...

Szentgyörgyi Dezső ász-pilóta életútja

30 légi győzelmet aratott, kiváló repülő tudása és barátságos természete volt, pilóta társai rajongtak érte. Ő volt Szentgyörgyi Dezső, a második világháború egyik legjobb pilótája.

1915. január 6-án született a Somogy megyei Kőkúton Szánti Dezsőként. Később, édesapja vitézzé avatása idején vette fel a Szentgyörgyi nevet. 1927-ben valósággal megbabonázta a hír, miszerint egy Charles Lindberg nevű pilóta New Yorkból Párizsba repült Spirit of St.Louis nevű gépével. Ekkor elhatározta, hogy ő is repülő lesz. Szülei gyorsan lehűtötték lelkesedését, mondván hogy anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy beírassák egy pilótaiskolába. Néhány évvel később azonban lakatosnak tanulhatott, majd erre alapozva 18 éves korában repülőgépszerelő-tanulóként belépett az akkor még rejtve működő légierőbe. A következő évek egyre inkább előre vetítették egy közelgő háborús konfliktus lehetőségét. Szentgyörgyi nagy szerencséjére a katonaságnak pilótákra volt szüksége, ezért engedélyezték neki, hogy elkezdje a repülőgépvezető-kiképzést Székesfehérváron. 1938-ban kiváló minősítéssel vizsgázott. Valóra vált gyermekkori álma: pilóta lett!
Nemsokára a vadász-képesítést is megszerezte Fiat CSR-42 típuson. 1939 márciusában századával (1/2 Ludasmatyi) részt vett a kárpátaljai hadműveletekben, bombázókat biztosítottak. Két évvel később átképezték a modernebb, de nem éppen jó repülési tulajdonságairól híres Reggiane Re.2000 vadászgépre. Dezső ezt a típust is kiválóan kezelte. 1942 nyarán már a keleti fronton harcolt az 1/1 Dongó század kötelékében. Ekkoriban aratta első légi győzelmét, melyre azonban sohasem lehetett büszke, mivel tévedések összjátéka miatt egy német Heinkel He-111-es bombázót sikerült lelőni. Az égő olaj füstjétől alig látva nyitott tüzet a bombázóra (bár egyes vélemények szerint az lőtt először Szentgyörgyire), mire tévedés kiderült, a Heinkel már meredeken süllyedt a föld felé. Lett is hadbíróság az ügyből, de végül felmentették, mert a szándékosság nem nyert bizonyítást.
Októberben átképzést kapott a jóval modernebb Messerschmitt Bf-109F típusra. A gépet hamar megszerette és bevetései során egyre jobban kiismerte. Elérkezett az 1943-as év, de még egy "igazi" légi győzelmet sem sikerült aratnia, és ez igencsak frusztrálta a pilótát. Június 26-án aztán rámosolygott a szerencse. Egy bombázó-biztosítás során üldözőbe vette az egyik szovjet JAK-7B vadászgépet és rövid fordulóharc után lelőtte. Ez a győzelem óriási lökést adott Dezső lelkesedésének és 1943 augusztus elejéig még öt vörös csillagos gép bánta a vele való találkozást. A nyár végén repülte 142.-ik harci bevetését, ezt követően visszahívták a keleti hadszíntérről.

Fent: Szentgyörgyi Dezső Messerschmitt Bf-109F4 gépe a keleti fronton

Pályafutását immáron ismét Magyarországon folytathatta. Változott a hadi helyzet és 1944 tavaszától már a védekező harcoké volt a főszerep, mivel az angolszász bombázók megkezdték műveleteiket hazánk ellen. Májusban megalakult a 101. "Puma" vadászrepülő osztály (később ezred) és Szentgyörgyit beosztották a 101/2 "Retek" századba. Ekkor már a továbbfejlesztett Bf-109G típust repülte – igen nagy sikerrel. Június és augusztus között (az "amerikai szezonban") négy amerikai bombázót és két vadászgépet semmisített meg. Az ősz folyamán a szovjet csapatok elérték az országot, ekkor már földi csapásmérő feladatokat is végrehajtottak a "Pumák". Dezső ekkoriban szaporította meg igazán légi győzelmeit: tizenhárom szovjet vadászt és öt csatarepülőgépet lőtt le. Társai tiszteletét hamar kivívta kiváló repülési tudásával és szerény természetével.

1945 tavaszán már Ausztriában harcolt egységével, május 5-én itt esett amerikai fogságba. A háború során több, mint 200 bevetést teljesített és 30 igazolt légi győzelmet (a legtöbbet a magyar pilóták között) tudhatott magáénak. Hazatérte után egy ideig fuvarosként kereste kenyerét, majd 1946-ban megpályázott egy repülőgép vezetői állást a frissen alakult MASZOVLET légivállalatnál. Nem könnyen, de sikerült felvételt nyernie így az év végén már a LI-2-es utasforgalmi repülőgép kormánya mögött ülhetett. Ekkoriban nősült meg és 1947-ben megszületett kisfia, ifjabb Szentgyörgyi Dezső (később ő is követte apja hivatását, sőt az ő fia is). Aztán egyre sötétebb fellegek jelentek meg a hazai politika egén. 1950-ben koholt vádak alapján bíróság elé állították, ahol a koncepciós perben 7 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Nehéz időszak következett: koplalás, vallatások, reményvesztettség. Feleségével tudatták, hogy Dezső meghalt, ezért nemsokára újraházasodott. 1957 nyarán amnesztiával szabadulhatott és később "bűnei" alól is felmentést kapott, így visszatérhetett a repüléshez a már MALÉV néven üzemelő légitársasághoz. Börtönévei alatt elmaradt járandóságát is megítélték neki. Elkezdhette hát – immár másodszor – újra szervezni az életét. Ismét megnősült és az IL-14-es típus után a nagyobb IL-18-asra is megszerezte a jogosítását. 1971-ig már több, mint 5 millió kilométert repült. Ez év augusztus 28-án aztán bekövetkezett a katasztrófa. HA-MOC lajstromjelű IL-18V repülőgépével a koppenhágai Kastrup repülőtér megközelítése során hatalmas függőleges leáramlási zónába (microburst) került. A nagymértékű süllyedés zuhanásba váltott át és a gép huszonöt utasával és kilenc fős személyzetével a Balti-tengerbe csapódott. A tragédiát mindössze két utas élte túl. Szentgyörgyi Dezsőnek 3 hete lett volna vissza nyugdíjazásáig. A kiváló pilótát csak a kegyetlen anyatermészetnek sikerült földre kényszerítenie, az ellenségnek sohasem…

Szöveg, fotó,grafika: László Tamás (blog-szerző)