Akikre büszkék lehetünk: a magyar óceánrepülők

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Magyar Sándor és Endresz György az 1930-as évek elején igazi –mai szóhasználattal élve - szupersztárok voltak Európában és a tengerentúlon is sokan megismerték a két bátor pilóta nevét.

A Trianoni békeszerződés által megcsonkított Magyarország tragédiája még élénken élt az emberek emlékezetében tíz évvel később is. 1930 elején az amerikai Detroitban megalakult az American-Hungarian Transatlantic Commitee (ameriaki-magyar transzatlanti bizottság), mely 1 dollárért árusított levelezőlapok bevételéből és a kint élő magyarok adományai révén szerette volna összeszedni az óceánrepüléshez szükséges pénzt. Az óceánrepülés kiötlője, Magyar Sándor tudta, hogy hatalmas összefogásra lesz szükség, hogy a dologból legyen valami. Az egyre gyorsabban kibontakozó világgazdasági válság azonban igen nagy kihívás elé állította a szervezőket. A tervek ellenére a befolyt összegekből még az útra kiválasztott repülőgépet sem tudták megvásárolni. A Daily Mail sajtóvállalat elnöke, Harold S.H. Rothermere is az ügy mellé állt, és 10 000 dollárt ígért annak a magyar pilótának, aki elsőként megteszi a New York- Budapest távot. Javasolta, hogy a gép a "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) nevet kapja. A repüléshez szükséges pénz azonban csak nem akart összegyűlni. Ekkor lépett a színre a magyar származású iparos, Szalay Emil. Vagyonából több, mint 25 ezer dollárt áldozott a nagy út végrehajtására. A feladatra a Lockheed Sirius típusú repülőgépet találták a legmegfelelőbbnek. Miután megszerezték, számos átalakítást kellett végrehajtani rajta, hogy alkalmassá váljon a több ezer kilométer megtételére (üzemanyag-rendszer módosítása, nagyobb méretű gumiabroncsok felszerelése, stb.). A szerelési munkálatokat az időközben Detroitba érkező Bánhidi Antal mérnök és pilóta irányította. Némi késedelmet követően 1931 júliusára az Endresz György pilótából és Magyar Sándor rádiós/navigátorból álló duó készen állt repülésre. Első lépésként az NR115W lajstromjelű "Justice for Hungary"-t átrepülték az északabbra lévő új-fundlandi Harbour Grace repülőterére. Miután az utolsó simításokat is elvégezték a gépen és tanulmányozták a várható meteorológiai viszonyokat, 15-én felszálltak. Az út igazi kihívásnak ígérkezett, mert nem sokkal indulásuk után a földindukciós iránytű elromlott és az útjukba eső viharfrontok sem könnyítették meg a dolgukat. 14 óra elteltével már az ír partok közelében repültek, de az időjárás még ekkor sem volt túl kegyes a kis csapathoz. Végül elérték hazánk határát, de nem sokkal ezután a motor köhögni kezdett, majd Bánhida környékén az üzemanyaghiány miatt a motort elhagyta ereje. Endreszék siklórepülésbe vitték a Sirius-t és Bicske közelében kényszerleszállást hajtottak végre. Pedig már látótávolságban volt Budapest… Az egyenetlen talaj miatt a gép kisebb sérüléseket szenvedett, de a személyzet sértetlenül megúszta a kalandot. Eközben a mátyásföldi repülőtéren látogatók ezrei várták türelmetlenül az óceánrepülőket. Kezdetben nagy csalódást okozott kényszerű földet érésük, azonban néhány nappal később már nemzeti hősöknek kijáró ünnepéllyel fogadták Enderszt és Magyart. Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István gróf miniszterelnök is személyesen gratulált a két fáradt, de nagyon boldog repülőnek. Az 5770 kilométeres távolságot 25 óra 20 perc alatt tették meg, 230 km/h átlagsebesség mellett. Ez még jó néhány évig egyedülálló teljesítménynek számított!

Fent: A "Justice for Hungary" elindul világhírt hozó útjára...

Aztán az életük visszazökkent a régi kerékvágásba. Endresz György pilótaként dolgozott tovább, Magyar Sándor pedig visszatért az államokba és a repülőiparban kamatoztatta tehetségét.
1932 május 22-én tartották az óceánrepülők világkongresszusát, melyre meghívták a magyarokat is. Endresz ezúttal Bittay Gyula navigátorral indult az immáron magyar lajstromjelű (HA-AAF) Siriussal. Május 21-én szálltak fel Mátyásföldről – akkor még nem sejthették, hogy ez lesz az utolsó repülésük. Délután 3 körül érték el Littorio repülőterét. Leszálláshoz készülődve azonban a gép – feltehetőleg – elakadt egy terepakadályban, bepördült és a földbe csapódott. A katasztrófát követően a gép teljesen elégett, személyzete szörnyethalt… Endreszéket katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartásra hazánkban került sor, melyre hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét a kiváló szakemberek előtt.

Olaszország, hogy kifejezze részvétét és elismerését, egy kétfedelű Fiat BR.3 típusú repülőgépet adományozott Magyarországnak, melynek törzsére a "Giustizia per I'Ungheria" (Igazságot Magyarországnak") felirat került. Hazánkban a Lockheed Sirius földet érésének közelében egy emlékmű idézi meg a maga korában páratlannak számító repülési bravúrt.

Fent: A gép a bicskei kényszerleszállást követően (Fotó: Fortepan/Heinzely Béla)

A Lockheed Sirius 8A (Endreszék átalakított gépe) műszaki adatai:

Hajtómű: 1db Pratt & Whitney Wasp 9 hengeres csillagmotor (420 LE)
Fesztáv: 14 m
Magasság: 1,9 m
Hossz: 9 m
Legnagyobb sebesség: 260 km/h
Üres/Max. felszálló súly: 1540 kg /3610 kg
Gyári szám: 166

Fotó: Fortepan
Címkép: Endresz és Magyar indulásuk előtt. Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Archívum/Negatívtár/Czapáry Jenőné gyűjteménye
Szöveg és Grafika: László Tamás-blogszerző.