A parancs, az parancs...

Vitéz nemes Molnár László repülő főhadnagy tragikus halála

1944 augusztus 7-e fekete napként került be a hazánkat védő 101/3. "Puma" vadászosztály történetébe, mert ekkor veszítették el – több más pilótával egyetemben – az egyik legnagyobb tapasztalatú rajparancsnokukat, Vitéz nemes Molnár László főhadnagyot, az "Oroszlánt". Az még elszomorítóbb volt, hogy ez a tragédia elkerülhető lehetett volna, ha a vadászirányítás és a repülőgépek közötti kommunikáció hatékonyabban működik…
Aznap reggel 7 órakor a 23 éves Molnár Laci és társai a veszprém-jutasi repülőtér barakkjában várták a bevetési parancsot. Sejthető volt, hogy aznap is jönnek az amerikai bombázók. 1944 nyarát a repülő bajtársak csak az "amerikai szezonnak" hívták később egymás között, mivel ebben az időszakban érte a legtöbb szövetséges támadás Magyarországot. Visszatérve augusztus 7-ére: 8 órakor a hangszórókból elhangzott a startkészültség-utasítás, a pilóták és a szerelők siettek gépeikhez. Nagy volt az izgalom, néhányuknak ez volt az első bevetése. Nemsokára elrendelték az ülőkészültséget (a pilótáknak a gépben ülve kellett az indulásra, vagy a készültség lefújására várni). A hangulat egyre feszültebbé vált, ezt oldandó Molnár Laci némi fekete humorral fűszerezve odaszólt a gépébe éppen beülő Tobak "Cica" Tibornak, hogy "Jól nézzétek meg Tobak hadnagyot, mert ez az első bevetése, és ma lelövik, mint egy majmot… !" Aztán kiadták a startparancsot. Egymás után indultak be a Messerschmittek motorjai és gurultak is a gépek a felszálláshoz. A rajt Molnár Laci vezette. Néhány perccel később a kötelék a levegőben volt. Felszállás után nem sokkal megkapták az utasítást az irányítástól: Amerikai bombázókat támadó német nehézvadászokat (szárny alatti gépágyúkkal ellátott Bf-109-esek) kell biztosítaniuk. A Balaton nyugati része felett találkozott a két egység. A "Pumák" pár száz méterrel a német "Messzerek" mögött repültek. Már egy ideje a levegőben voltak, amikor néhány magyar pilóta jelezte, hogy 10-12 repülőgépet látnak jóval magasabban felettük. Laci ezt a tényt közölte a vadászirányítással, és támadási parancsot kért. A válasz: azok német felderítőgépek, folytassák a biztosítást! A rajparancsnok többször kért még engedélyt, hogy szembe forduljanak a gyanús gépekkel, de minduntalan elutasították. Mindenki egyre idegesebb lett, mert a vadászpilóták ösztöne jelezte, hogy valami rossz dolog van készülőben. Nem is tévedtek, mert néhány másodperccel később elszabadult a pokol! A "német felderítőgépek" valójában amerikai Mustang-ok voltak és teljes tűzerejükkel lecsaptak a két kötelékre. Az eltérő hullámhossz miatt Laci nem tudta rádión figyelmeztetni a még mindig gyanútlanul repülő németeket, ezért gázt adott és néhány sorozatot eléjük lőtt, hogy térjenek már magukhoz. De ekkor már késő volt, az egyik támadó Laci gépe mögé zárkózott és tüzet nyitott. A vezérgép egyből "bekapta" a találatokat és vékony füstcsíkot húzva zuhanni kezdett. Eközben a szövetségesek céllövészetet végeztek a német nehézvadászokra, legtöbbjüket le is lőtték a magyar pilóták minden igyekezete ellenére. Valóságos mészárlás vette kezdetét! Eközben Molnár Laci zuhanással igyekezett gépét menekíteni, de egy P-51-es (vagy ugyanaz, amelyik először rátámadt) ismét üldözőbe vette. A "Messzer" ekkor már végzetes találatokat kapott és valószínűleg pilótája is megsérült. Káld település környékén ledobta a kabintetőt, hogy elhagyhassa irányíthatatlanná vált repülőgépét. A többi "Puma" pilóta továbbra is ádáz légiharcot vívott az ellenséggel és eközben szem elől vesztették parancsnokukat. A küzdelemben Nyemec János gépét is találat érte, aki ugyan sikeresen elhagyta Messerschmittjét, de ejtőernyőjén ereszkedve lelőtték az amerikaiak. Molnár Laci is kiugrott (vagy kiesett) az égő Bf-109-esből, de az alacsony magasság és súlyos sérülései miatt már esélye sem volt sikeresen földet érni, egy erdős területen érte a halál (elestének körülményeiről még ma is folynak a kutatások).
A magyar gépek az összecsapást követően visszatértek a veszprémi repülőtérre. Aznap négy kiváló pilótát vesztett el az osztály, viszont Tobak "Cica" a jóslattal ellenben megúszta a harcot, sőt a háborút is túlélte. Vitéz nemes Molnár László gépének roncsait másnap találták meg, amikor egy futárgéppel a légiharc helyszínét átfésülték, nem sokkal később földi maradványai is előkerültek. A 25 légigyőzelmes pilóta összesen 132 bevetésen vett részt mind a keleti fronton, mind Magyarországon. A pilótát a soporonbánfalvai temetőben helyezték örök nyugalomra, fejfáját egykori repülőgépének légcsavarja díszíti. A haza védelmében játszott kiemelkedő szerepének elismeréseként végső nyughelyét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították.

Szöveg, fotó, grafika: László Tamás (blog-szerző) 

(A címképen Molnár gépe látható - a szerző makettje)

A cikk főként B. Stenge Csaba: Elfelejtett hősök – A Magyar Királyi Honvéd Légierők ászai a második világháborúban ( Zrínyi Kiadó, 2016) című könyve alapján készült.