A Luftwaffe "fővadásza"...
A Messerschmitt Bf-109-es története
Még a repülést csak felszínesen ismerők körében is ismerősen
cseng a Messerschmitt név, melyet annak idején a III. Birodalom propaganda
gépezete is jól belesulykolt a polgárok agyába, mint a Luftwaffe legjobb
vadászgépe. Hogy valóban a legjobb volt-e, arról megoszlik a szakértők
véleménye, az azonban tény, hogy a II. világháború során ebből a vadászgépből
gyártották a legtöbbet (kb. 33 000 db).
Kifejlesztése az 1930-as évek elején kezdődött, amikor az RLM
(Reichsluftfahrtministerium- Birodalmi Légyügyi Minisztérium) pályázatot írt ki
egy olyan vadászgép megtervezésére, mely 400 km/h sebességet (6000 m-en),
10 000 m-es szolgálati csúcsmagasságot és másfél órás repülési időtartamot
képes elérni. Továbbá a repülőgépet éjszaka is be lehessen vetni. A felhívásra
több vállalat is jelentkezett, közülük az Arado, a Heinkel, a Focke-Wulf és a
Bayerische Flugzeugwerke tervezeteit találták tesztelésre alkalmasnak. A
Wilhelm Emil "Willy" Messerschmitt által tervezett Bf-109 V1 prototípus 1935
május 28-án repült először. A gép tervezésekor felhasználták a nemsokkal
korábban elkészült Bf-108 Taifun túrarepülőgéppel szerzett tapasztalatokat is.
Bár eredetileg a 610 LE-s német Junkers Jumo 210-es motorral szerették volna
felszerelni, azonban az erőforrás ekkor még tesztelés alatt volt, így a gyár
mérnökei egy Rolls-Royce Kestrel V hajtóművel látták el, ez valamivel erősebb
is volt a Jumo-nál. A második prototípusba, a Bf-109 V-2-be már fegyverzet is
került (2 db 7,62mm-es géppuska), és végre elkészült az eredetileg a gépbe
szánt motor is. A verseny utolsó fordulójára már csak a Heinkel He-112 és a
Bf-109 maradt. A végső összevetése során aztán az utóbbi került ki győztesen,
így nemsokára megkezdődhetett a sorozatgyártás, melynek során a típust
folyamatosan modernizálták. A repülőgép az akkori idők legmodernebbikének
számított tiszta fém építésének, behúzható futóműveinek és viszonylag erős
motorjának köszönhetően.
Az A-változatból ("Anton") mindössze 22 db készült, az első nagyobb sorozatot a
B-ből ("Berta") állították elő, több, mint 300 db-ot. 1936-ban a csapatpróbákat
követően rendszerbe is állította a Luftwaffe, mint első vonalbeli vadászgépet.
Egy évvel később átesett a tűzkeresztségen a típus, amikor Franco tábornok
oldalán a III. Birodalom bekapcsolódott a spanyol polgárháborúba. Ekkor
"vizsgázott" több német harci repülőgép, köztük a Bf-109 modell is. A pilóták
hamar megkedvelték a típust, bár eleinte szokatlannak tartották a teljesen zárt
pilótafülkét, mely nem volt jellemző a korábbi kétfedeles vadászgépeikre.
Amikor aztán összebarátkoztak a típussal, sorra születtek a légigyőzelmek a
köztársaságpártiak oldalán bevetett kevésbé modern repülőgépekkel szemben.
Balra fent: egy korai D-változat, jobbra fent: egy "Emil" készül felszálláshoz.
A konfliktus során szerzett tapasztalatok alapján további módosításokat
végeztek a Bf-109-esen. A kis sorozatú C-változatból ("Cesar") kialakított A
D-verzióból ("Dora") már 647 példány épült. 1938 július 1-jétől a gyár nevét
Messerschmitt AG-re változtatták. Idő közben a politikai helyzet is kezdett
megváltozni és a III. Birodalom egyre látványosabb fegyverkezésbe kezdett.
Egyre több jel mutatott arra, hogy Hitler valamire készül. Ezzel párhuzamosan a
Bf-109-es fejlesztését is egyre komolyabban folytatták. 1938 végén jelent meg
az E-változat ("Emil"), mely elődeinek lényegesen modernizált verziója volt. A
Jumo 210-es motort egy jóval erősebb (1070 LE) Daimler-Benz DB-601A erőforrásra
cserélték, ami immáron nem két-, hanem háromágú-állítható VDM légcsavart
hajtott meg. Módosítottak a hűtési rendszeren és a fegyverzeten is. Ez utóbbi
két a motor fölé, valamint két a szárnyakba épített 7,92 mm-es géppuskából
állt. A későbbi változatokon erősebbre cserélték a kabintetőt és
bomba/póttartály hordozására kialakított pilont építettek a törzs aljára a két
futómű közé. A repülőgép így már képessé vált egy 250 kg-os bomba, vagy egy 300
L-es ledobható póttank hordozására. Több, mint 2000 darabot állítottak elő a gépből
1941-ig. Számos "Emil"-t sivatagi szolgálatra is alkalmassá tettek egy
speciális porszűrő beépítésével. 1939 szeptember elsején a II. világháború
nyitányaként Hitler csapatai megtámadták Lengyelországot. A Bf-109-esknek is
nagy szerep jutott, számos nem túl modern ellenséges vadász-és bombázógépet
semmisítettek vagy rongáltak meg, nagy részüket még a földön. Úgy tűnt, a III.
Birodalom csapatai megállíthatatlanok. Sorra igázták le a szomszédos országokat
és a Messerschmittek mindenhol kivették a részüket a harcokból. A következő
nagy próbatétel az ún. Angliai csata volt, ahol azonban már méltó ellenfélre
talált a típus a brit Spitfire "személyében". Számos hiányosságára fény derült
az összecsapások során, végül a Luftwaffe nem tudott győzedelmeskedni a
szigetország felett. Ekkoriban már folyt a Bf-109F ("Friderich") változat
fejlesztése, mely 1940 végén, 1941 elején került a csapatokhoz. A gép orr-része
módosult az erősebb (1300 LE-s) DB 601E motor beépítése miatt, újfent
átalakították a szárny alatti hűtőket és eltűntek a vízszintes vezérsík alatti
merevítők. Összességében aerodinamikailag letisztultabb formát öltött "Willy"
Messerschmitt vadászgépe. A légcsavartengelyében egy 20 mm-es gépágyút
helyeztek el, a szárnyba épített géppuskákat kiszerelték, de a motor
felettieket meghagyták. A szárnygéppuskák eltűnése eleinte számos pilótát
aggasztott. A bomba/póttartály felfüggesztőket az F-változattól már bármelyik
példányra fel lehetett szerelni. Néhány gépen az elülső szélvédő elé
páncélüveget szereltek. Az összes alváltozattal együtt több, mint 5000
"Friedrich" készült.
Fent: kései Bf-109G változat egy szövetségesek által elfoglalt német repülőtéren a háború utolsó napjaiban.
A legsikeresebb és legnagyobb darabszámban (több, mint
15 000 példány) előállított változat a G – "Gustav" – volt. A leg
lényegesebb változtatás az 1455 LE-s DB 605 motor alkalmazása volt, mely által
a gép még ütőképesebb vadásszá vált. Megnövelték a fő futók gumiabroncsának
átmérőjét, valamint a pilótafülke alsó részéről eltűntek a kisméretű
háromszögletű ablakok. Az eddig
alkalmazott behúzható farokkereket merevre cserélték és fejlettebb rádióberendezéssel
látták el az új verziót. A légiharcok során szerzett tapasztalat alapján egyes
gépekbe GM-1 vagy MW-50 teljesítménynövelő rendszert éptettek. A metanol-víz
keverék befecskendezésével rövid ideig nagyobb sebességet érhetett el a
repülőgép. Ez különösen akkor volthasznos, ha menekülni kellett. A "Gustav"
esetében kezdődtek azonban a súlyproblémák is. Minden egyes alváltozat egyre
nehezebbé vált, amit az erősebb motorok beépítése már egyre nehezebben
kompenzált. Ez pedig nem csak a sebességre, hanem a fordulékonyságra is
kihatott- kedvezőtlen irányban. A Bf-109-es egyik alapvető rossz tulajdonsága
volt, hogy a pilótafülkéből nem volt túl jó a kilátás. Ezt orvosolandó a
G-változat néhány példányánál megjelent az Erla-féle kabintető és az ún. "Galland"-hátpáncél.
Ezek a fejlesztések valamivel növelték a repülőgépvezető látóterét oldalsó és
hátsó irányba. A késői változatokon nagyobb felületű, fából készült függőleges
vezérsíkot és oldalkormányt alkalmaztak és a törzs első része is kis mértékben
módosult. Egyre több példányt láttak el nagyobb húrhosszú légcsavarlapátokkal a
vonóerő növelése érdekében. Fegyverzetét kibővítették a szárnyra szerelhető
nemirányított rakétákkal, melyekkel pontos találat esetén nagy pusztítást
végezhettek a szövetséges bombázók körében.
1943 tavaszán a Messerschmitt AG szakemberei megpróbálták a legtöbbet kihozni a
típusból, így született meg a Bf-109K ("Kurfürst") változat, mely 1944
augusztus végén került ki a csapatokhoz. Nagy szükség is volt rá, mert
ekkoriban a németek szénája már nagyon rosszul állt. A gépet megnövelt
teljesítményű (1700 LE) DB-605 DCM motorral látták el, az MW-50 gyorsító már
alapfelszerelés volt, néhány példányt pedig túlnyomásos kabinnal építettek. A
farokkerék a régebbi változatokhoz hasonlóan behúzható volt. A "Kurfürst" volt
az utolsó nagyobb mennyiségben előállított Bf-109-es verzió, kb. 1700 darab
készült. Számos vadászgép már nem is vehetett részt a háborúban, mert 1945-ben
már a szövetségesek uralták a Reich légterét és számos "Messzert" a földön
megsemmisítettek.
A háború során a vadászgépnek számos különleges, továbbfejlesztett változatát megtervezték a mérnökök. Ezek némelyike, ugyan kevés példányszámban, de elkészül, pl. a hajófedélzeti üzemeltetésre átalakított Bf-109T, a hosszabb szárnnyal és túlnyomásos kabinnal épült Bf-109H magassági vadász, vagy a Bf-109X, melyet csillagmotor hajtott. Néhány változat azonban csak a tervezőasztalon valósult meg. Ilyen volt a Bf-109Z, mely két vadászgép összeépítéséből származott, valamint a két Jumo-004 sugárhajtóművel rendelkező Bf-109TL.
Fent: 2019-2020-ban a szolnoki RepTárban is vendégeskedett egy Bf-109-es...
Érdekes módon a típus története a háború befejeztével nem ért véget. Csehszlovákiában
a megmaradt német alkatrészek felhasználásával gyártották a gépet S-99, majd S-199 típusjelzéssel, melyből az újonnan alakuló Izrael állam is vásárolt 25
darabot. Spanyolországban (mely korábban licenc alapján gyártotta a gépet) az
1960-as évek végéig repültek a hazai Hispano-Souzia hajtóművel ellátott HA-1112
"Bouchon"-ok. Módosított orr-részük miatt hamar felismerhetők ezek a
repülőgépek, melyek számos második világháborús filmben játszották az
ellenséges Messerschmittek szerepét. Szerencsére azonban manapság már nem csak
múzeumokban találkozhatunk a típussal, hanem repül is néhány újjáépített
eredeti Bf-109-es, melyek méltán emlékezetes sztárjai a repülőnapoknak.
A "Messzernek" hazai vonatkozása, hogy nem csak repülték pilótáink a gépet a
háború folyamán, hanem több, mint 400 darab készült is Magyarországon a győri
Magyar Waggon És Gépgyárban. Ezek egy része a Luftwaffe állományába került, a
többi pedig a Magyar Királyi Honvéd Légierőhöz. Ászaink kedvelték a Bf-109-est
számos légigyőzelmet is arattak velük.
Fent: egy magyar "Messzer" gurul a startra...
A Bf-109-es szerkezete.
A keskeny fém félhéj szerkezetű törzs elejébe építették a Daimler-Benz folyadékhűtéses fordított V-motort. Az erőforrás fölött kapott helyet a két darab géppuska, míg a légcsavartengelyben a gépágyú csöve. Az egyszemélyes, szűk pilótafülke kabinteteje jobb oldalra nyílott. A két behúzható fő futómű bekötése a törzshöz csatlakozott. A szárnyak is fémből készültek, merevítésüket egy központi főtartó és a szárnybordák biztosították. A kormányfelületek fából készültek fa- vagy fémborítással. A farokkerék egyes változatokon merev, míg mások esetében behúzható volt.
A Bf-109G-6 műszaki adatai:
Hajtómű: Daimler-Benz DB-605A1 soros V-motor (1455 LE)
Hossz: 8,95 m
Magasság: 2,6 m
Fesztáv: 9,92 m
Önsúly: 2247 kg
Max. felszálló súly: 3148 kg
Max.sebesség: 588 km/h (4000 m-en)
Hatótáv: kb. 500 km (póttankkal: kb. 1990
km)
Szolg. csúcsmagasság: 12 000 m
Fegyverzet:
2 db 13
mm-es MG 131 géppuska
1 db 20 mm-es MG
151/20 vagy 30mm-es MK 108 gépágyú
2 db 20 mm-es
szárny alá szerelhető MG 151/20 gépágyú
21 cm-es
nemirányított rakéták
1 db 250 kg-os,
vagy 4 db 50 kg-os bomba
Szöveg, fotó: László Tamás (blog-szerző)