A csodafegyverek mítosza

Megmenthették volna a III. Birodalmat?

A történelemtudomány nem igazán szereti a "Mi lett volna ha…?"-kérdéseket, mert kutatásaik a megtörtént eseményeken, tényeken alapulnak. Azonban számos elmélet látott napvilágot, melyek témája egy esetleges náci győzelem lehetősége volt, melyeket az úgynevezett csodafegyverekkel értek volna el. Mi ennek a realitása? Mindenek előtt fontos tudni, hogy amikorra ezek az eszközök nagy számban bevethetővé váltak, addigra a németek szénája már eléggé rosszul állt. A szövetségesek rohamtempóban nyomultak Berlin felé a nyugati és a keleti front felől. Kritikus nyersanyag-és üzemanyag-hiány sújtotta a gazdaságot. Ráadásul az óriási emberveszteség miatt elegendő katona és munkás sem állt már a Birodalom rendelkezésére. Tény, hogy a kísérleti fegyverek fejlesztését már az 1930-as évek elején megkezdték és igen ígéretes eredmények születtek. A rakéta-technológia például ekkoriban indult fejlődésnek. Hitler 1933-as hatalomra jutása után pedig még hangsúlyosabb szerepet kapott a katonai eszközök gyártása. A repülőgépek ekkoriban ugrásszerű fejlődésen mentek keresztül. A kétfedeles, nyitott kabinos konstrukciókat hamar felváltották az egyfedelű, zárt pilótafülkével ellátott gépek. A dugattyús motorok teljesítménye pedig egyre nagyobb lett. A II. világháború kitörésekor ezek az élvonalbeli technikák és a meglepetésszerű támadási stratégia tette lehetővé Németország számára, hogy viszonylag gyors győzelmeket érjen el. Bár sok előremutató repülőgép-konstrukciót felvázoltak, nagy részük nem készült el sohasem, vagy csak nagyon kis számban, mert a német hadvezetés úgy vélte, hogy a hagyományos fegyverekkel is könnyen le tudják győzni a szövetségeseket. 1943 februárjában – a sztálingrádi csata elvesztésekor – mutatkoztak meg először komolyabban annak jelei, hogy a Wermacht sem legyőzhetetlen. Hitler és stratégái azonban még ekkor is a támadó hadműveleteket erőltették. Időközben szabad utat kapott a szárnyasbomba-projekt. Angliára tucatszám zuhantak a robbanótöltettel ellátott V-1-esek, melyek megjelenésükkor igen nagy riadalmat váltottak ki a szigetország lakóinak körében. Később a szövetségesek megismerték a fegyver gyenge pontjait és képesek voltak védekezni ellenük. A számos technikai újdonság között volt a Me-163 Komet, az első sorozatban gyártott rakétahajtású vadászrepülőgép. Bár üzemeltetése nem volt veszélytelen (sok baleset történt, főleg a korai példányokkal), az ellenséget meglepte a sebesen száguldó, különös formájú szerkezet. Képességeit azonban rendkívül rövid repülési ideje (8-10 perc) korlátozta. Rendkívül sok, néha a tudományos fantasztikum határát súroló tervezet született a háború során, ám ezek egy része még jóval meghaladta az akkori technika által adott gyártási lehetőségeket. Akadt azonban néhány fejlesztés, ami bevethetőnek tűnt és Hitler is áldását adta gyártásukra. Az egyik a V-2 (A-4) megtorlófegyver volt, ami a mai ballisztikus rakéták őse. Az eszközt 1942-ben tesztelték első ízben. A kezdeti kudarcokat követően a mérnökök kijavították a gyermekbetegségeket, így a V-2 elérhette az akár 80 km-es magasságot (ez már tulajdonképpen a világűr), és több, mint 300 km-es hatótávval rendelkezett. A szövetségeseket igencsak megijesztette a fegyver képessége, így minden igyekezetükkel azon voltak, hogy bombázásokkal megsemmisítsék a gyártó-és a kilövőhelyeket. Ez a háború vége felé sikerült is. A V-2-esek hatalmas pusztítást okoztak az angol és belga nagyvárosokban. A másik sikeres és sorozatgyártásra érett típus a Messerschmitt Me-262 sugárhajtású vadászgép volt. Első repülésére 1941-ben került sor még dugattyús motorral, majd 1942-ben felszerelték rá a két Junkers Jumo 004 gázturbinát. A sok probléma ellenére a fejlesztés viszonylag gyorsan haladt. Amikor azonban a hadvezetés számára bemutatták a gépet, a katonai elöljárók mindössze egy érdekes kutatási irányt láttak benne és nem kívánták nagyobb számban alkalmazni. Időközben a hadi helyzet kezdett súlyossá válni a németek számára. Hitlert ugyan érdekelte az új repülőgép, azonban csak bombázóként engedte hadrendbe álltani, mert még mindig a győzelem illúziójában ringatta magát, párttársaival egyetemben. Azonban a katonai körökben 1944-re szinte már mindenki tudta, hogy közel a vereség. Szorgalmazták, hogy a Wermacht a védekezésre helyezze a hangsúlyt. A führer azonban az ellene elkövetett júliusi merényletkísérletet követően már nem bízott stratégáiban, így maga vette át a haderő irányítását. Ez pedig óriási ballépés volt. Döntései nagy részét ekkor már érzelmi alapon hozta és nem látta át (vagy nem akarta átlátni) országa helyzetét. A Me-262-esek egy része ekkor már vadászgépként is bevethetővé vált, azonban az egyre katasztrofálisabb méreteket öltő üzemanyaghiány akadályozta, hogy nagyobb számban felszálljanak az ellenséges repülőgépekkel szemben. Nem elhanyagolandó tényező, hogy addigra elvesztették kiváló pilótáik nagy részét is. Mindezek ellenére Goebbels, a propaganda miniszter még a "végjáték" idején is a hamarosan elkészülő csodafegyverekkel hitegette a német lakosságot, akik nagy része az utolsó pillanatig úgy vélte, lehetségessé válhat egy számukra pozitív fordulat. 1945-ben a hadvezetés Hitlerhez hű tagjai végső elkeseredésükben azt szorgalmazták, hogy a sorozatgyártásra tervezett Heinkel He-162 Volksjäger (népi vadász) kisméretű sugárhajtású vadászgépekkel a Hitlerjugend vitorlázógépekkel sebtében kiképzett tagjai - öngyilkossággal felérő - bevetéseket hajtsanak végre. Erre azonban szerencsére már nem került sor Németország kapitulációja miatt. Körülbelül 300 példány ugyan megépült a gépből, de harci bevetésekre érdemben már nem tudták küldeni. A fentiekből is tisztán kivehető, hogy a csodafegyverek a III. Birodalmon már semmiképpen sem tudtak volna segíteni. A korai sugárhajtóművek pedig sok esetben megbízhatatlanul működtek, túlmelegedtek, kigyulladtak, vagy anyagfáradásos törések okoztak problémákat. A szövetségesek óriási számbeli fölénye és több fronton való támadása egyre gyorsabban őrölte fel a német haderőt. A nagyobb számban gyártott kísérleti vadászgépek is mindössze lassítani tudták volna az ellenség előre nyomulását, de megállítani nem. 

Fent:  A Luftwaffe legfontosabb titkos repülőgép-fejlesztései egy ábrán...

Szöveg, grafika, fotó: a szerző 
Címkép:  He-162F