A bajtársiasság iskolapéldája

1944 február 1-én a keleti fronton egy bátor magyar pilóta páratlan hőstettet hajtott végre, mellyel kivívta saját-és szövetséges társai tiszteletét is.
Az aznapi bevetésre négy pilóta volt kijelölve két géppárban: Dálnoki Kenyeres Miklós hadnagy – Debrődy György "Debcsi" hadnagy valamint Tóth "Drumi" Lajos hadnagy és Molnár László "Oroszlán" hadnagy. A rajt Kenyeres vezette. A bevetési légtérbe érve szovjet vadászgépek csaptak le rájuk és ádáz légi harc vette kezdetét. Az egyik vörös csillagos gépnek sikerült "beülnie" Debrődy gépe mögé és sorozatai nyomán a Messerschmitt motorja kigyulladt. Kenyeres látván bajtársa és barátja szorult helyzetét, azonnal az ellenséges vadász után eredt és sikeresen lelőtte. Debrődy nagy nehezen talált egy elég nagynak ígérkező terepszakaszt és hasra szállt sérült gépével. A rajparancsnok örömmel nyugtázta a sikeres kényszerleszállás tényét, de jókedve hamar elmúlt, mikor meglátta, hogy szovjet katonák közelítenek a közeli erdőből a mezőn heverő Messerschmitt-hez. Alacsonyan áthúzott felettük és néhány sorozatot lőtt feléjük. Aztán támadt egy – saját bevallása szerint is – őrültnek tűnő ötlete: mi lenne, ha leszállna Debrődy mellé és saját gépével kimenekítené…?
A gondolatot tett követte, Kenyeres levette a gázt, kiengedte a futóműveket és a fékszárnyakat és megcélozta az ideiglenes leszállómezőt. Megfordult fejében, hogy még az utolsó pillanatban is meggondolhatja magát és visszatérhet a repülőtérre, hiszen valószínűleg senki nem tudná meg a dolgot, de aztán elhessegette ezt a gondolatot és a feladatra koncentrált. Nem ígérkezett sétagaloppnak, amire vállalkozott. Vajon nem túl mély a hóréteg? Nincsenek gödrök és egyéb akadályok? De ezeken nem sok ideje volt elmélkedni, mert már le is huppant a "Messzer" a talajra és nem túl hosszú kigurulás után megállt a roncs gép közelében. Miklós intett "Debcsinek", hogy gyorsan rohanjon oda hozzá. A szovjet katonák össztűz alá vették őket, ezért igencsak sietniük kellett. Kenyeres ledobta a vadászgépről a kabintetőt, mindketten levették zubbonyukat és ejtőernyőjüket, mert a Bf-109-es még egy embernek is eléggé szűkös volt, nem hogy kettőnek. Debrődy beült az ülésbe, bajtársa pedig az ölébe. Egyikük kezelte az oldalkormány-pedálokat, míg a másik a botkormányt, fékszárnyat és a gázkart. Mikor ráadták a teljesítményt, a DB-605-ös motor felbőgött és a "Messzer" egyre gyorsabban, bukdácsolva gurulni kezdett a majdnem térdig érő hóban. Már majdnem sikerült elemelkedniük, mikor egy keresztben húzódó árkot vettek észre maguk elött. A fékszárny "belenyitásával" sikerült átugraniuk felette, majd további sebességet gyűjtve végre sikerült felszállniuk. A futóművet nem tudták behúzni, mert a kezelőkarjához nem fértek hozzá. Mire visszaértek az umanyi repülőtérre, már teljesen átfagytak és elgémberedtek a végtagjaik a hideg és a menetszél miatt, ennek ellenére határtalanul boldogok voltak, hogy sikerült kimenekülniük az oroszok kezei közül. Amikor a földi személyzet meglátta a "kabrió Messzert", és benne a két pilótát, alig akartak hinni a szemüknek. Ilyen mutatványt addig és azután sem hajtott végre senki a világon BF-109-essel! Nem csoda, hogy nagy volt az ünneplés a leszállás után, Kenyeres Miklós bátor cselekedetéért megkapta a német I.osztályú Vaskereszt kitüntetést (Lovagkeresztre is felterjesztették), valamint a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet és Horthy Miklós Kormányzótól a "Bátorság Érmet".
A sors keserű fintora, hogy két nappal később egy légiharc során Kenyeres gépét lőtte le egy orosz és ki kellett ugrania ejtőernyővel. Debrődy sajnos nem tudta végrehajtani barátja bravúrját, mert az erdős területen semmilyen leszállásra alkalmas hely nem volt. Kenyeres Miklós szovjet hadifogságba került, és csak a háború után találkozhatott újra a két bajtárs. 

A címkép  a szerző grafikája